A település története:

A település két község, Tunyog és Matolcs egyesülésből jött létre. A Szatmári vármegye  közigazgatási rendje szerint 1860-tól Tunyog a Krasznaközi-járáshoz (székhelye: Nagy  Károly), Matolcs a Szamosközi-járáshoz tartozott. Az 1870-es közigazgatási változás után  Tunyog a Csengei-járáshoz (székhelye: Angyalos), Matolcs a Fehérgyarmati-járáshoz  került. 1876. után Tunyog a Mátészalkai-járáshoz, Matolcs a Fehérgyarmati járáshoz  tartozott. 1914-ben Matolcs a Kölcsey főszolgabíró kirendeltségéhez került, és körjegyzői  székhely volt. Hozzá sorolták Fülpöst, Darócot, Géberjént. 1950-ben Tunyogmatolcs  néven Tunyogot és Matolcsot egyesítették, és a Fehérgyarmati-járás nagyközsége lett.  1957-ben ismét önálló közigazgatású községekké alakultak, majd 1961-ben újból  egyesültek. 1983-tól a Fehérgyarmat városkörnyéki községe. A tanácsrendszerben önálló  tanácsú község. Az 1990. évi önkormányzati választáson polgármestert és 9 tagú  képviselőtestületet választott a község lakossága. Jelenleg is önkormányzati elöljáróság  irányítja a település életét. Mint a történelem igazolja, a két falu, Tunyog és Matolcs múltja  nagyon is eltérő volt egészen a közelmúltig. A történelmileg két különálló falu  iskolatörténete viszont sok hasonlóságot tükröz. Mindkét településen erőteljesen  bontakozott ki a reformáció. Földesuraik támogatásával megerősödött a Református Egyház. Mindkét községben  szorosan összeforrt a Református Egyház és az iskola, az oktatás, mivel mindkét faluban a Református Egyház  alapította és tartotta fenn az iskolákat. Tanítóit az egyház alkalmazta, az egyház fizette. Az egyház gondoskodott az  iskola épületeiről. Jelenleg Tunyogmatolcsot (2011-ben) Önkormányzati képviselők, és tisztségviselők igazgatják,  irányítják. Községünk a járás legnagyobb települése, közel 2700 léleknek szolgál otthonául.

Szájhagyomány útján…. 

A falu nevének keletkezéséről szájhagyomány útján az alábbi teória terjedt el a köztudatban:  A honfoglalás idejétől a vármegye magyar lakta föld volt. A honfoglaló fejedelmek a keleti veszélytől tartottak. Ezért  négyes védősánccal védelmezték saját magukat a Dunántúlra telepedett fejedelmi törzsek. Ennek a védősáncnak  ÉK-re előretolt első vonala a Szamos- Kraszna vidéki láp területére esett. A folyóban, halászható és vadászható  lápban, erdőségben nem volt itt hiány. Tehát a honfoglalás idejétől magyar e terület lakossága. Ezek közül a védősáncot alkotó törzsek közül keveredett vitába kettő. A csata és üldözés a jelenlegi település  irányába sodorta a "viszályban lévő" törzseket. Amikor a Szamoshoz értek, akkor megütköztek egymással. A vesztes  törzs átmenekült a Szamos túloldalára, és a győztesek a másik parton maradtak. A nyertes törzs győzelmi tort ült a  csata után, vigadalmat rendeztek. A Szamos túloldaláról áthallatszott a jajveszékelése a sebesülteknek, a vesztes  törzsnek. A győztes vezért erre jegyezte meg: "Nekem ma tölts, az ellenség túl nyög, mi igyunk!"  Az emlékezett szerint a "ma tölts-ből" így lett Matolcs, és a "túl nyög-ből" pedig Tunyog.  A monda szerint e két törzs itt telepedett le a Szamos két partján. A község nevei így maradhattak fent már a  Honfoglalási időkben is.

Körös Kultúra

A mintegy 8000 évvel ezelőtt a magyar Alföldön és a Kárpát-medence déli részén kialakult  Körös Kultúra egy újkőkori műveltségi korszakot jelöl. Ebből a korszakból is kerültek elő  kövek, amiket Tunyogmatolcson találtak. A kép jobb felső sarkában láthatók ezek a kövek, amiket a régészek segítségével  azonosítottak, és máig egy községi gyűjtőnél találhatók meg.

Felsőszőcs-Kor

Kr. e. 1000 környékén az emberi közösségek életmódjában mély belső változások következnek be. A kép közepén a Felsőszőcs- Korból visszamaradt maradványokat láthatunk, amik szintén a községen belül kerültek elő. A maradványok községen belül maradtak, a régészek egy helyi kutatónak ajánlották fel

Neolit-Kultúra

A neolitikus kultúra Kr. e. 10. 000 után jelent meg Elő-Ázsiában (Irán), és onnan terjedt kelet és nyugat felé. Az első élelemtermelő közösségek Délkelet-Európában Kr. e. 7000 körül jelentek meg, Közép-Európában Kr. e. 5500 körül. Az ötletek terjedési és az emberek vándorlási hullámaival a neolitikus jelenség innen terjedt Nyugat- és Észak-Európa felé Kr. e. 4500 körül. Településünkön ebből a korból is találtak köveket, amit a régészek a sikeres vizsgálat után egy tunyogmatolcsi gyűjtőnek ajándékoztak. Ezek a "talált" kövek a kép bal szélén láthatóak!

Árpád-Kor

Az Árpád-kor az államalapítástól egészen 1301-ig , az Árpád-ház férfiágának kihalásáig tartott, mindaddig, amíg az uralkodókat Árpád leszármazottai (az Árpád-ház) közül választották. Ebből a korból maradt edénydarabok, és kövek a kép középső-alsó részén találhatók meg. A képet az edénydarabokról Tunyogmatolcson, egy gyűjtőnél készítettük.